lakatos havi archívum

Incidens

Posted in lakatos.istvan, novella with tags , , on december 26, 2012 by Coralio

„Szerintem ez valami demonstráció
Te nem csak véletlen mutatod magad
Mint lepedőbe bújt kísértetalak…”
– Cseh Tamás

Lakatos István, vámpírvadász

– Ez mégis hogy történhetett meg?! – hisztériázott a miniszterelnök. Még jó hogy nem verte magát a földhöz. – Azonnal mondja meg nekem hogy hogy a rézfán fütyülő kutyaistenbe történhetett meg ilyesmi?! Azért tartom magukat hogy ilyesmi ne történhessen meg!
– Kérem miniszterelnök úr, ne izgassa annyira fel magát. A veszélyt elhárítottuk. – A intézetet egy magas, feketehajú öltönyke képviselte. Jellegtelen fej, tipikus öltönyke hang. Valami Kovácsnak hívták. Én „biztosítani” voltam ott, bár seggfogalmam nem volt hogy lehet biztosítani egy hisztériázó miniszterelnök ellen.
– Elhárították?! Tökfilkó! Ez magának elhárítás?! Látta mostanában a Roosevelt teret?! Különben is, mi a cifra fityiszt keresett az a szörnyember a Lánchídnál?! Nem arról volt szó hogy bezárták őket Erzsébetre?!
– Uram, tényleg nyugodjon meg. Igen, hibáztunk. Többet nem fog előfordulni.
– Nem gondolja hogy most már egy kicsit késő? Ha ilyen hatékonyak, holnap esetleg az én torkomat vágja el egy ilyen eszelős!
– Kicsi az esélye, hogy ön lett volna a célpont. Valószínű valamiféle belső ellentét volt az esperek közt.
– Na-a… Maga csak ne tusolgasson előlem semmit, maga hatökör. Mégis, egy repülő nindzsa a parlamentnél kit akarna megölni? Azt hiszi én nem olvasok újságot?! Hogy én vagyok a sátán meg a diktátor? Hogy fegyveres felkelés kell?
– Tudom uram, de ez esetben tényleg nincs okunk ilyesmire gondolni. Az esperek furcsák, és nem igazán érdekli őket a politika.
– Már csak azt szeretném tudni hogy kettőnk közül ki a teljesen hülye. – motyogta az elnök az orra alatt megtörve. – És mi a kurvaistent csinálok a híddal… Nincs pénzünk erre.
– Az ország biztosítási kerete fedezi az ilyen eseteket. Az intézet három napon belül visszaállítja az eredeti állapotot. – Ahogy Kovács ügynök ezt kiejtette, az elnökben mintha elpattant volna valami.
– HÁROM NAP?! – rikácsolta kigúvadt szemekkel. – Kik maguk? A Jézuskrisztus?! Mit csinálnak három nap alatt?! Visszacelluxozzák?!
– Higgye el, fel vagyunk már készülve az ilyen esetek…
– Na jó. Kisfaszom magába meg a sok hülye hókuszpókuszba. Akkor ment minden az ebeknek amikor maguk megjelentek. Hagyjon békén, a híddal meg csináljanak amit akarnak. Nem tudom miért nem függesztettem még fel a jogköreiket. Takarodjon a picsába a gorillájával együtt.

Ennyi volt. Mi eljöttünk, a miniszterelnök pedig magára csukta az iroda ajtaját. Kovács ügynök végig önelégülten vigyorgott ahogy kisétáltunk a kocsihoz.
– Még egy ilyen majmot… – röhögte el magát, ahogy beszálltunk.
– Ha te mondod. Amúgy tulajdonképp mi történt pontosan? Még engem sem tájékoztattak.
– Feljött egy eszelős a Dunán…
– Úszva?!
– Dehogy úszva, ne akarj az elnöknél hülyébbnek látszani mert úgyse sikerül. Repülve. Valószínű C kategóriás esper. A Lánchídnál aztán elfogtuk.
– Leszakította a hidat?
– Röviden, ja. Hosszabban, ledobta a közmondásos atomot. Olyan mágiát használt, ami eddig csak papíron létezett. Macüe szintűt.
– És a mi emberünk?
– Hulla. Illetve az se maradt belőle.
– Akkor a csávó megszökött?
– Meg.
– Az elnök tudja?
– Kérdezz még hülyéket… Már csak az kéne.
– Hehe.