január, 2014 havi archívum

Valamikor, valahol

Posted in novella on január 21, 2014 by Coralio

Valamikor, valahol…

A tévében a „Második Bábel, a telepata fiú” című rajzfilm záródala megy. Körülbelül ötvenedszerre.
– Mi eeez? Kapcsolj már el, Szei! – nyöszörgi az ágyból egy gyűrött, szőke, pizsamás élőlény.
– Na végre hogy magadhoz tértél Szunja – hangzik a válasz. A hang tulajdonosa vöröshajú, apró lány, épp a hatalmas, alukeretes ablakok alatt kuporogva játszik a távirányítóval…
Egy halk pukkanás hallatszik a tévéből, és a telepata fiút Devilman, a sajátos szuperhős karakterdala váltja.
– Különben is Szei mit keresel itt? Hajnal van! Nem emlékszem semmire és fáj a fejem! – „Az ördögfül mindent hall, az ördögszárny az eget szeli, az ördögsugár…” – Mi EEEEEEZ?! Kapcsold már ki!
– Most mit csináljak, nem mintha lenne adás amit befoghatunk, és a DVD-kből is kifogytam – válaszol a Szei nevű, majd feláll, és elmerengve bámul ki a hatalmas ablakokon.
A tévében a beszédes, „Paradiklorobenzol” c. dal kezdődik. Szei vigyorogva énekli a refrént.
– Na legalább már nem ismétlésen hagytad.
A szoba rendetlensége, a reggeli ágy illata, a Playstation körül szétszórt kábelek túlvilági kontrasztot alkotnak a kint húzódó végtelen tengerrel és a szivárványszínben játszó égbolttal. Az ablak alatt lassú hullámok csapkodják a félig elmerült korlátot, amelyhez apró motorcsónakot kötött valaki.
– Tudod az van hogy a kinti világban most épp nem létezel. Még az is lehet hogy évezredek óta várok arra hogy felébredj, bár egy ideje nem számoltam. A Breath of Fire 4-et tizenötször játszottam végig, a Legend of Manát negyvenszer.
– De nem emlékszem semmire! – ül fel az ágyban Szunja, hosszú szőke haja az ölébe omlik.
– Néha előfordul az emberrel, megsemmisülés után. Nyugi, nem sietünk sehová.
A szőke lány kikászálódik az ágyból, és az ablakhoz vonszolja magát.
– Fúúúúúúúú…
– Ugye?

Reklámok