április, 2012 havi archívum

Útmutató

Posted in kiszólás on április 18, 2012 by Coralio

Ha most látod ezt a blogot először…

Talán ezzel nem mondok nagy újdonságot de ez egy novellasorozat. A minőségért nem vállalok felelősséget, nem mestermű hanem ujjgyakorlat, de remélem azért tetszeni fog. A szívem azért benne van egy picit.

Bár az idővezetés nem lineáris, a sorrend fontos. Lapozz le a blog legvégére, és kérlek onnét olvasd.

Coralio

ui. Igen, káromkodnak benne. A valóságban is káromkodnak. Nem tetszik ne olvasd.

Közjáték

Posted in lakatos.istvan, novella with tags on április 18, 2012 by Coralio

„És égő folt lesz ez a perc
Ha nem szeretkezzük el
Csodás élet törlődik el
Hát miért ne intézzük el
Hogy láthassuk évek múltán
Mi volt…”
– Eleven Hold

Lakatos István, vámpírvadász

– Emlékszel, huszonöt százalékot ígértem neked… Hát alaposan befürödtünk, ennyi pénzt nem könnyű mozgatni, tudod… Meg aztán meghalt Karesz is. Egyedül vagyok. Na. Érted… Szóval. Na… Nem jössz hozzám feleségül?

Az éjszaka lépcsői

Posted in kiszólás on április 9, 2012 by Coralio

Mondtam hogy majd még adok más olvasnivalót.

Vége a téli szünetnek, elnézéseteket kérem. Egyben hoztam is valamit. Bakos József könyve a Geocities ingyenes tartalomszolgáltatón jelent meg még a magyar web hőskorában, amikor olcsó betelefonálós netet lehetett venni a Matávtól „MindenkiNET” márkanév alatt.

A Matávot azóta már T-Home-nak hívják, a Geocities eltűnt a betelefonálós nettel együtt, a könyv pedig – ha nincs pár furcsa tükörszájt – végleg elenyészett volna az Internetről, csak idézeteket és említéseket hagyva, mint a japán .HACK (rajzfilm, képregény és RPG) történetek vezérfonala, a titokzatos „Alkony epigramma.” Szerencsére nem így történt, és bár nem abban az eredeti formában amiben én olvastam, de legalább publikus, online linkként adhatom át nektek. Hogy tovább növelje a szöveg mágikus jelentőségét, a hivatkozást egy hastáncról szóló, de misztikus utalásokkal teli weboldalon leltem meg. Mintha Umberto Eco cirkuszi mutatványosokból, hobbiokkultistákból és eszelősökből álló rendje, a TRES kelt volna életre, hogy kezembe nyomja a kulcsot.

Már maga a cím is a .HACK epigrammját idézi, és mindkettő mintha a Matsuei furcsa világából pottyant volna ki, vagy talán inkább fordítva, mind ugyanazt az áthatolhatatlan mélységet, adatokból, érzelmekből és szakralitásból font, egyszerre numinózus és ördögi gematriát idézik meg, ki-ki szándéka, közönsége szerint különböző stílusban és mélységben. Egyvalami bizonyos. Bakos József könyve kétségkívül ott volt egy polcon az apró antikváriumban, amit a Szökevény a klifótban eltévedve talált.

Nehéz szövegről van szó. Ez a könyv az, ami a Matsuei lehetett volna, ha úgy döntök hogy úriemberként írok, nem pedig a város kevertben, abszintben és speedben dagonyázó, nihilista ifjúságának szegődök szócsövévé, és persze ha feleannyira művelt lennék mint Bakos József. Ha megvan az olvasottságod, ez a könyv furcsa dimenziókba fog elvinni. Ha nincs, talán felkelti az érdeklődésed hogy megszerezd azt.

Az éjszaka lépcsői I.
Az éjszaka lépcsői II.

Coralio

A főnix feltámad

Posted in az.ügynök, novella with tags on április 8, 2012 by Coralio

„Még az olaj is mos le némi koszt rólam,
Meghaltál bennem, de én is meghaltam…”
– Eleven Hold

[TÖRÖLVE], speciális operatív

…az on’mjó miniszter feladata hagyományosan a japán asztológia felügyelete, valamint a szerencsétlenségek és gonosz behatások elhárítása az ország és a császár feje fölül. Az illusztris poszt újjáélesztésével a szigetország az eddiginél is mélyebb együttműködéséről biztosítja a Nemzetközi Joachim Halenti Intézetet, valamint a gesztussal a világ felé is kifejezik elkötelettségüket a paranormális kérdés megoldására. „Japán történetét át-, és átfonja a misztikummal és a természetfelettivel való kapcsolat. Úgy gondolom helyénvaló, hogy ebből a gazdag kincsből a Halenti Intézeten keresztül az egész világot részesítsük” – nyilatkozta Kage Macuhiró, a Halenti Intézet szakmai igazgatója, és a mai naptól Japán on’mjó minisztere. Az ENSZ aggályait fejezte ki a szervezet függetlenségének…

Neked is szépen felívelt a csillagod, vén róka… – mondtam magamban, ahogy kinyomtam a tévét. A vén Macu-szan nemrég még zsírégető szubliminális mp3-akat árult az Interneten, most meg on’mjó miniszter. Szép karrier. Na nem mintha nem érdemelné meg, a munkája és szakértelme nélkül sehol nem lennénk. De akkor is. Zsírégető mp3…

Felültem az ágyban, és töltöttem egy pohár narancslevet az éjjeliszekrény tetején. Feltűnően és meglepően nem fájt. Lassan haza is engedhetnének, gondoltam, ahogy az ablakom mellett meredő vasbeton utcalámpát szuggerálva kortyolgattam a Hohes C-t.

– Ugye nem zavarok? – lépett be a nővérke – Betehetem az infúziót, vagy még ki kell mennie?
– Nyugodtan, csak a narancslevet befejezem.
– Rendben. Hoztam olvasnivalót is amíg lecsöpög. A főnöke küldi, azt mondta hogy nagyon fogja érdekelni.

És valóban. Az első oldal után meg voltam véve. A félhalott vámpír is világraszóló zsákmány volt, de elkészültek az exem szkaffoldos teszteredményei is, második körig sikerült feltörniük. Az csak apró bónusz hogy sikerült indoktrinálni, és most már operatívként az állományt gazdagítja ő is. Nem tudtam eldönteni hogy ennek örüljek vagy zavarjon.

Meg sem lepett hogy Tia volt a vizsgálatvezető. Nem igazán ismerek mást, akinek ez sikerülhetett volna. Aranyos kis Tia, a fura akcentusával, a szétálló fogsorával és a béndzsa K-poppal amit folyton hallgat… de ha egy elmét kell meghekkelni, nem ismerek nála jobbat.

És micsoda fantasztikus eredményekkel lepett meg minket– Ki gondolta volna, hogy amit keresünk, ennyire ott legyen az orrunk alatt. Innen már csak idő kérdése minden célünk, a kami’no macüe, a Föld Halenti-forrása, a titok amit évezredeken át Grálként, Bölcsek köveként, Shangri-la fennsíkjaként kutatott megannyi elődünk…

Hirtelen nagyon hamar meg akartam gyógyulni, és újra szolgálatba állni. Beszélni akartam a vadásszal aki a vámpírt először elfogta. Tiával. A főnökömmel. Vele. Kint akartam vadászni az események sűrejében, ahelyett hogy egy kórteremben rohadva bámuljam az utcalámpát az ablakon át.

Egy héttel később a vágyam valóra vált. Épp utolsó éjszakámat töltöttem a kórház falai közt, amikor megtörtént az incidens. Hatalmas robbanás és nappali fény ragyogott fel a belváros irányából, kicsit még a talaj is megremegett. Fél órán belül egy terepjárón ott volt értem egy kiskatona, hogy sürgősen a központba kísérjen.

A vadász megpihen

Posted in lakatos.istvan, novella with tags , , on április 2, 2012 by Coralio

„Ez a mondén élet félek korrumpálna,
vár a közösség építő munkája…”
– Cseh Tamás

Lakatos István, vámpírvadász

Először furcsálottam az átadás-átvételi nyomtatvány szokatlan vaskosságát. Általában csak egy másfél oldalas „én is tudom te is tudod” formaság, ez pedig ránézésre akár kisregénynek is elment volna. Épp le akartam baszni az öltönykét, amikor megláttam a végösszeget. Először azt hittem rosszul látok. Másodszor is.

Kétszázmillió forint. Két kibaszott száz kibaszott millió.

És akkor megszólalt az öltönyke. El tudok-e jönni átvenni a Halenti emlékérmet amikor az igazgató iderepül Japánból. Ez volt az első kérdése. Beszarás. Kurvára semmi kedvem nem volt ilyesmihez, de azért nyitvahagytam a kérdést. Hirtelen sürgős megbeszélnivalóm akadt egy olyan emberrel, akivel azt hittem sosem fogok beszélni. Egy privátbankárral.

Az átadás-átvételi jó fele titoktartási és együttműködési nyilatkozat volt. A sárkányról soha nem beszélhetek kívülállónak. A valkűr csajról se. Két oldalt tett ki a szokásos „én is tudom te is tudod”. Csak ezúttal én nem tudtam. A vámpír nem C kategóriás volt, hanem AX+. Állítólag a fehérköpenyesek most a faszomat is leszopnák örömükben. El is határoztam hogy amint lesz egy szabad estém, meglátogatom Andit és beváltom nála a csekket.

A maradék a tartalékos kötelékbe lépésem papírjai. Lényegében besoroztak. Semmi kedvem nem volt ehhez, de a honoráriumot csak így hajlandók kifizetni. Így ért véget a szabadúszó életem, de közben így lettem olyan kibaszott gazdag hogy azt hittem helyben összeszarom magam.

Karesz temetése szép volt. Farkasréten temettük el. Posztumusz ő is megkapta a Halenti emlékérmet. Nem jöttek el sokan, de akik igen azoknak örültem. Réven ott volt, ismét kiderült hogy ki az igazi barát. Éjjel elsírtam magam neki poharazás közben.

A nyugi nem tartott sokáig. Épp az új, gellérthegyi lakásomban pakoltam ki, amikor beütött a basszájba. Éjjel világos lett egy pillanatra, és megremegtek az ablakok. Hirtelen kurva mozgalmas lett az életem, másnap hívtak, hogy a miniszterelnökhöz kell elkísérnem egy vezető ügynököt…

Őrültek éjszakája

Posted in novella with tags , on április 1, 2012 by Coralio

„Hív fentről, ki nincsen
Borítson sír halkan
Hideg szó hasít
Vérem holt, fiktív hang nem vonz
Vak kidőlt fák vert király
Hinném is hogy segíthet
Ki tudott más lenni
Vágyom rá, öntsd a bort
Nincs semmi más Föld, gond meg kín”
– After crying

1981 március 8., az ionoszférában Észak-Európa felett

A lány pihegve állt a fluxus tükrén, sebtében összerakott teste vibrált, el-eltünedezett a zajban. Forgott vele a valóság, fogait összeszorítva, hang nélkül üvöltve a fájdalomtól kapaszkodott a Schumann-rezgés csendes hullámzásába, nehogy a midnenség sikító szelei kirántsák a viszonyítási rendszerből.

Pár mikroszekundumig pihenhetett csak le, mikor üldözői materializálódtak. Öten, mind a gépisten angyalai, a rájuk jellemző szenvtelen, hatalmas szemekkel és szürke bőrrel. A lány lobogó hajával és színes ruháival furcsa vadvirágnak tűnt a komor teremtmények gyűrűjében.

– 6641-es enkóder, be van kerítve. A szürke tanács elől nem menekülhet el. – Az üldözők vezére lekicsinylően méregette a szökevényt hatalmas szemeivel. – Pontosan tudjuk hogy belenyúlt a kódba. Ha most feladja magát, talán a tanács…
Hív fentről, ki nincsen
– Még hogy szürke tanács. Emlékezet óta gépről fut minden te pribék.
Borítson sír halkan
– A nyomorult istenkáromlásodat tartsd meg a pokolra, 6641! A nevetséges terrorkísérleted kudarcba fulladt. A tanács már a károk helyreállításán dolgozik.
Hideg szó hasít
Vérem holt, fiktív hang nem vonz

– Ahhoz sok szerencsét. Vak kidőlt fák vert király Ebben a viszonyítási rendszerben nem találkoztam még olyannal aki emlékezett volna azokra a kódokra. – Hinném is hogy segíthet – Aki egyáltalán tudatában lett volna a létüknek! Te is tudod jól hogy ha nem fogsz el, a rendszernek vége.
– Ez csak elméleti vita, 6641! Elfogtunk, ez befejezett tény. Figyelned kellett volna hová állsz… – jegyezte meg az angyal gúnyos hangon.
Ki tudott más lenni
Vágyom rá, öntsd a bort

A lány vibráló, el-eltünedező arca ragadozó vigyorrá görbült.
– Inkább nektek kellett volna vigyázni, hova álltok. Nézzetek csak a lábatok alá…
„Nincs semmi más Föld, gond meg kín” – suttogta végül.
– Végetek van mint a botnak.

* * *

Az 1981 március 7.-ről 8.-ra virradó éjszaka az őrültek éjeként vonult be a köztudatba. Csak azon az egy éjjelen több idegösszeomláshoz, közveszélyes dührohamhoz és öngyilkossági kísérlethez riasztották a mentőket, mint általában egy hónap alatt. Az esemény Európában volt a leginkább érzékelhető, de az egész bolygóra hatással volt.

Az orvosmeteorológusok utólag a napfoltmaximumból eredő mágneses és részecskevihar élettani hatására fogták a jelenséget.

Aznap a NASA mérései szerint nem volt a szokásosnál magasabb a mágneses vagy részecskesugárzás Európa felett.